Darida Veronika (HU)
Színházi kisebbségben
Célunk egyrészt annak a vizsgálata, hogy vajon ezek az alkalmi vagy állandósuló társulatok mennyire vannak jelen a magyar színházi életben. Ismerjük őket, tudunk róluk, nyomon követjük munkájukat vagy előadásaik érdektelenségbe fulladnak? Hogyan képesek ezek a társulatok egy közösséget képviselni vagy egy szélesebb nézőközönséget megszólítani? Továbbá vizsgálnunk kell, hogy (általuk írt vagy választott) előadásaikban milyen szerepet játszik a saját problémák megfogalmazása, színrevitele?  Az önreprezentáció és az önmeghatározás kérdése hogyan determinálja  darabválasztásaikat?
Röviden kitérünk néhány ismert példára: a Maladype egyértelműen cigányszínházi korszakára (Jacques,avagy a behódolás, Bolondok iskolája), a Gólem színház műhelymunkájára és kultúrmissziós tevékenységére (fordítások, fesztiválok), a fogyatékosokról alkotott képet nagyban megváltoztató Baltazár színházra (Gondolj rám szívesen, Repülési engedély angyaloknak); valamint néhány kísérlet kudarcának okát is keressük: a hajléktalan (Gogol: Revizor) - és a börtönszínház kapcsán.
 
        















