2007. december 2. 19:30
Új Színház (Budapest, VI., Paulay Ede u. 35.)
Sajtóvisszhang
René Pollesch: Mikor mehetek be végre egy szupermarketbe és vehetek meg pusztán jó megjelenésemmel mindent, amire szükségem van
Játsszák: Silja Bächli, Christian Brey, Katja Bürkle, Bijan Zamani
Díszlet: Chasper Bertschinger
Jelmez: Anette Hachmann, Elisa Limberg
Videó: Alexander Schmidt
Dramaturg: Christian Holtzhauer
Súgó és rendezőasszisztens: Stephanie Manz
Rendező: René Pollesch
Bemutató: 2006. ápr. 29., Schauspiel Stuttgart /Staatstheater Stuttgart
A vendégjáték támogatója: budapesti Goethe Intézet
„Örülnék, ha mondjuk azt mondanád: francba a szegénységgel!, de abban is csak az volna, hogy ha más nem, azért ott van még a szeretet, hogy abban mégiscsak biztos lehetsz, hogy azelőtt mindnyájan egyenlőek vagyunk, de: a francba ezzel az általános elosztási és integrációs formával, ami előtt mindnyájan egyenlőek vagyunk! A szeretet! A szeretet előtt sem vagyunk egyenlőek. Ez az utolsó mentsvár, amibe mindenki kapaszkodik, mióta a nemzet elsüllyedt. Ez is, ez az agyrém – a Nemzet! A Szeretet! Egyenlőek csak a tébolyban vagyunk, csak ott vagyunk egyenlőek, ahová sosem tévedünk. Ez micsoda integrációs forma volna! Hogy ott legyünk, ahová sosem tévedünk, ahol nem lehetünk, senki!“ (René Pollesch)
René Pollesch (1962) – író, rendező, a berlini Volksbühne Prater nevű játszóhelyének művészeti vezetője. Az ott bemutatott Prater-trilógia 2002-ben szerepelt a német nyelvterület legfigyelemreméltóbb előadásait bemutataó Berliner Theatertreffenen. Ugyancsak 2002-ben a Theater Heute színházi folyóirat körkérdésére a kritikusok Pollescht választották az évad legjobb drámaírójának, 2006-ban pedig megkapta a legjobb darabnak járó Mühlheimer Dramatikerpreis-díjat. A darab Németország egyik legprogresszívebb prózai színháza, a Schauspiel Stuttgart számára készült.
„Negyedik stuttgarti produkciójában Pollesch a korábbi műveiből ismert motívumokhoz kapcsolódik: drog, szerelem, technológia. Pusztán a nézőpontot változtatja meg, és így újabb téma merül fel: az identitás kérdése, az Én megalkotása – vagy másképp szólva: Ki vagyok, ha suhogós tréningnadrág van rajtam?
Már az előadás címe is sokat elárul Pollesch radikálisan innovatív színházáról, amely inkább gyűjtés és sorbaállítás mint művi csiszolás-reszelés. A kérdések színháza ez, mely nem szolgál kész tézisekkel és látványos mondanivalóval, hanem a magától értetődőt, a megszokottat szedi elemeire“.
Stuttgarter Zeitung
Írások René Pollesch-ről:
http://www.szinhaz.net/index.php?id=286&cid=20574
http://www.szinhaz.net/index.php?id=286&cid=20575
http://www.mngt.waikato.ac.nz/ejrot/cmsconference/2005/abstracts/theaters/Beyes.pdf
web.mit.edu/comm-forum/mit4/papers/breger.pdf
További információk: http://www.staatstheater.stuttgart.de/