Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka
Az ember komédiája
Sziveri János élete alapján és műveinek felhasználásával
2013. december 1. 17 óra
Átrium Film-Színház
80 perc, szünet nélkül
magyar nyelven, angol felirattal
Fotó: Molnár Edvárd
Szereplők:
Béres Márta
Crnkovity Gabriella m.v.
Kiss Anikó m.v.
Mészáros Gábor
Mikes Imre Elek
Pletl Zoltán
Dramaturg: Góli Kornélia m.v.
Látványtervező: Polgár Péter m.v.
Kivitelezés: Csonti Andrea, Szvitlik Szebasztián, Radić Daniel
Zeneszerző: Bakos Árpád m.v.
A zenei felvételen közreműködtek:
Ifj. Kucsera Géza: sax, hangszerelés
Pálfi Ervin: nagybőgő
Jovančić Miroslav: hegedű
Rendező, Koreográfus: Táborosi Margaréta
Támogató: Szabadka Város, Tartományi Művelődési és Tájékoztatási Titkárság.
Az előadás Sziveri János verseiből készült. Egzisztencia és költészet, irónia és lemondás, vátesziség és absztrakció – a vajdasági költő sajátos, egyéni hangú versei szólalnak meg ebben az előadásban, amelyet Urbán András, a színházat specifikus, ám mégis összművészeti, és nem utolsósorban, ideológiai akciónak látó művész szabadkai társulata ad elő. A rendező, a vajdasági származású, színészként, drámaíróként is aktív Táborosi Margaréta a Színház- és Filmművészeti Egyetem Horváth Csaba vezette fizikai színházi koreográfus-rendező osztályába jár.
“Nem én állapítom meg először, hogy valamennyiünk élete egy-egy regény. S ha ráadásul még jócskán kalandos is valakinek az élete… Vétek volna nem lejegyezni! Dióhéjban: bánáti/bánsági gyerek vagyok, akár csak Bartók, vagy mondjuk Herczeg Ferenc. Nagybecskerek, ma Zrenjanin mellett születtem Muzslán, 1954-ben. Viszonylag korán elszármaztam onnan. Bekalandoztam a Délvidéket, ám nemcsak tájait, hanem a szellem – szellemtelenség? – vidékeit is. Az ottani kultúra kellős közepéből zuhantam a margóra. Különös világ ez. És különös figurák lakják. Különös élet és halál a hajthatatlanok s a hajlíthatók között. Irodalmat szerveztem, éltem a bohémek életét, nyomorogtam, majd jött a súlyos betegség, a mérhetetlen testi szenvedés… S hogy a szerző legvégül jobblétre szenderül? Annyi baj legyen, mert remélhetőleg ő onnan is vissza-visszajár.” (Sziveri János: A rövid élet titka)
Válogatói széljegyzet, avagy MIÉRT Az ember komédiája?
“A társulat és a rendező annak ellenére, hogy konkrét versekkel is dolgozik, elsősorban nem a költő szavaira helyezi a hangsúlyt, hanem a színházi nyelvre, amely eszközeit tekintve mindenek előtt mozgásszínházi elemekre, erős fényszcenikával megkomponált színpadi képekre, és a groteszk humorra épül. A gondosan megkomponált színpadi képekből jól követhető a dramatikus egység születik, amelyben egy egyre idősödő, betegségekkel és szerelmekkel küzdő főhőst a művészi öntudatra ébredéstől a haláláig kísérhetjük, amely halál pont olyan érzékien ironikus, mint az előadás maga.” (Ugrai István)
“A jellemzően gondosan megkreált színpadi képekből építkező előadásnak jól követhető a cselekménydramaturgiája is: a főhős egyre idősödik, a művészi öntudatra ébredéstől szép lassan eljutunk a halálig, és ez utóbbinak kifejezetten megindító, lírai megfogalmazása a csapzott angyalszárnyakkal cigarettázó főhős, aki a saját viaszbábuja mellett mosolyogja meg ezt a világot, amibe belehalt, és amit legalább annyira utált, mint amennyire szeretett.” (Zsedényi Balázs, 7ora7.hu)
Jegyvásárlás
http://www.atriumfilmszinhaz.hu/jegyek/2-uncategorised/79-jegyvasarlas-4
További információ:
http://www.kosztolanyi.org/Eloadasok/0/190
Kritikák:
http://7ora7.hu/programok/az-ember-komediaja/nezopont
http://www.revizoronline.com/hu/cikk/4612/23-thealter-szeged-elso-es-masodik-nap/
http://www.magyarszo.com/hu/1952/esemenynaptar_szinhaz/95852/Az-ember-kom%C3%A9di%C3%A1ja.htm