Szputnyik Hajózási Társaság
Závada Péter: Reflex
hisztériumjáték egy felvonásban
2013. november 27. 20 óra
Jurányi
90 perc, szünet nélkül
magyar nyelven, angol felirattal
fotó: Péter Jankovics
Szereplők:
Béres Miklós
Fábián Gábor
Hajduk Károly
Jankovics Péter
Kárpáti Pál
Király Dániel e.h.
Koblicska Lőte
Kurta Niké e.h.
Pető Kata
Rainer-Micsinyei Nóra
Szabó Zoltán
Író: Závada Péter
Díszlet-jelmez: Balázs Júlia
Hang: Keresztes Gábor
Mozgás: Hegymegi Máté
Dramaturg: Závada Péter
Dramaturgiai konzulens: Turai Tamás
Rendezőasszisztens: Pass Andrea
Produkciós vezető: Ságodi Ildikó
Rendező: Kovács D. Dániel e.h.
Támogató: EACEA Kultúra Program
Partnerek: Divádelná Nitra, Cseh Nemzeti Opera, Staatsschauspiel Dresden
Teatr Nowy, dramAcum, SkRAT Theatre
Külön köszönet É. Kiss Piroskának, Szabados Lucának és Rieger Borinak
A nyitrai színházi fesztivál (Divádelná Nitra) hat társulatot kért fel arra, hogy a Párhuzamos életek – a 20. század a Titkosrendőrség szemével című projekt részeként egy-egy előadást készítsenek. A Szputnyik társulatával Kovács D. Dániel, Székely Gábor és Bodó Viktor negyedéves tanítványa dolgozott, aki a darab megírására Závada Pétert kérte fel.
1956 nyarán egy fiatal pszichológust elmegyógyintézetbe szállítanak. Az orvosok paranoid skizofréniára gyanakszanak, ő pedig arra, hogy egykori kollégái az államvédelmi hatóságokkal vállvetve próbálják meg félreállítani. Lehet-e az államnak elég hatalma ahhoz, hogy meghatározza, mi a normális, így definiálva a realitást? Létezik-e objektív olvasata egy megfigyelésnek? Az elmegyógyintézet történései rávilágítanak a rendszer működésének különböző aspektusaira; elmeszelt ügynökök, megkerült jelentések, ismétlődés, újabb és újabb vetületek. És persze az épület véget nem érő, korszakokon átívelő átalakításai: a kibontott fal mögül régi titkok kerülnek elő, miközben valakik újabbakat falaznak be.
„A szemtelenül fiatal alkotók – akik mind a rendszerváltás körüli években születtek, tehát közvetlen tapasztalatuk nincs, nem lehet a rezsim működéséről – inkább azt vizsgálták, hogy az ő mai élményeikkel, gondolataikkal és kételyeikkel egyrészt mi látszik a mesterségesen félhomályban tartott közelmúltból, másrészt mindez hogyan változtatható színházzá. Az ő szemüvegükön át nézve ez a múlt abszurd és kínos jelenetekkel van tele, amiket nézve az ember nem tudja, hogy inkább sírjon vagy nevessen. Komor arccal, villogó tekintettel mászkálnak az orvosnak látszó félőlények, hiszen nem tudhatják, melyik pillanatban jöhet értük a fekete autó. A rendezés emlékezetes képekbe sűríti véleményét a korról: amikor az egyik doktornő nem tudja felvenni hirtelen a szokásosnál szűkebb köpenyét, kényszerzubbonnyá változik a ruhadarab, máskor egy véletlen mozdulatból születik »spontán« vastaps. (...) Az egyszerre éjsötét és kacagtató revü végére érve mi is megértünk valami nagyon lényegeset és elemit a rendszer működéséből, ha hagyjuk, hogy az előadás magával sodorjon minket. Ellenállni márpedig nem érdemes, sőt fölösleges.” (Jászay Tamás, Revizor)
Jegyvásárlás
http://fugeprodukcio.hu/jegy/jegyvasarlas.html
További információ:
Kritikák:
http://hvg.hu/kultura/20131101_Dilihaz_a_szinhazban_avagy_az_otvenes_eve