Alföldi Róbert a Nemzeti Színház igazgatójaként meghívásos drámapályázatot hirdetett: tíz kortárs magyar írót kért fel, hogy a tízparancsolat egy-egy rendelkezéséből kiindulva színpadi szöveget írjon. Závada Pál dráma- és prózaíró a harmadik parancsolat („Az Úr napját szenteld meg!”) alapján írta Magyar ünnep című művét, mely a második világháború előestéjének erdélyi és magyarországi eseményeit dolgozza fel a klasszikus görög tragédiák stílusából merítve. Závada darabját a legjobb új magyar dráma kategóriájában kritikusdíjra jelölték, az előadás pedig a legjobb színházi zene kritikusdíját kapta 2011-ben. 

A harmadik parancsolat kínálta Závadának a darab címét „s egyben a magyar történelem kilencszáznegyvenes évein végignyúló vezérmotívum, amely egybefoghatja mindazt, amit mondani szeretnék «Istenről, hazáról és családról», ha szabad így kifejezni magam…” – mondja az író.

A történet 1940 kora őszén kezdődik, amikor az ország Erdély visszacsatolásának eufóriájában élt. Az író Weiner Janka fotóművész rokonai és barátai életét követi nyomon, akik ma este is Janka csülkös bablevessel és friss kenyérrel terített asztala körül gyűlnek össze, hogy jóízű falatozás közben beszéljék meg Magyarország sorsfordító ügyeit.

Ki hogyan ünnepli ebben a társaságban Észak-Erdély visszacsatolását? A baráti és a szerelmi vonzalmak elősegítik, avagy inkább megnehezítik a világban való eligazodást, a tisztánlátást és a mindenkori választást, hogy mikor mitévő is legyen az ember? Illetve, hogyan lesz Gábor Palcsi gimnazistának hosszúnadrágja, melyben iskolája 1944-es egyházi ünnepén, mint szólóénekes fölléphet?