Időszámításunk előtt ötödik század. Caius Martius (Kájusz Március) római hadvezér, miután egymaga megtámadja és elfoglalja az ellenséges Corioli városát, kitüntetésül megkapja a Coriolanus (Korijolánusz) nevet. Úgy tűnik, nagy ívű politikai pálya áll előtte: konzullá választják. Képes lesz-e azonban az ország élére állított hős ezt a pozíciót megtartani, és az ehhez kapcsolódó elvárásoknak megfelelni? A lendületes, pörgő és sokrétű előadás a klasszikus anyagot intelligens humorral dolgozza fel.

A Shakespeare Coriolanusát újraértelmező, a brechti átiratból is merítő előadás éles iróniával kezeli a mű alapkonfliktusát. A nagyformátumú, de elviselhetetlenül gőgös, politikához mit sem értő vezér és a kisszerű, csőcselékként viselkedő, de sok igazságot megfogalmazó nép konfliktusa helyett szánalmasan jelentéktelen erők küzdelmét látjuk. A címszereplő buta, tohonya mama kedvence, aki a nyers erőn kívül semmilyen kvalitást nem mutat, a nép vezetői kiskaliberű demagógok, történelmi igazsággal senki nem bír. Mindezt az előadás egyszerre játékosan ironikus és brechties formában mutatja, a vendégszövegek mellett eklektikus vendégdallamokkal dúsítva a játékot.

A HOPPart Társulatot Ascher Tamás és Novák Eszter 2007-ben végzett zenés színész osztályának tagjai alapították. Az egyetem elvégzése után az egykori osztálytársak közösen hoztak létre előadásokat, eleinte főként a Merlin Színházban, később változó helyeken. Bemutatóik jelentős részét egy speciális, összetett zenés színházi forma megteremtésének igénye jellemzi. A társulat egyes produkcióiban kezdettől fogva szerepeltek „külsősök” is, rendezőként pedig többek közt Novák Eszter, Pelsőczy Réka és Zsótér Sándor dolgozott velük. A HOPPart az elmúlt évadban jelentős átalakuláson ment át; jelenleg négy színész alkotja a társulat magját, az egyes produkciókhoz pedig régi és új társak is csatlakoznak. 

A vendégül hívott rendezők mellett a társulat két színész tagja, Herczeg Tamás és Polgár Csaba is létrehozott előadásokat.

A színészként az Örkény Színházban dolgozó Polgár Csaba első rendezése, a Herrmann csatája már eredeti látásmódot mutatott és komoly szakmai figyelmet keltett. A Korijolánuszt 2010 őszén mutatták be a MU Színházban. A magas szakmai színvonalú színészi csapatmunkára építő, szellemesen teátrális, kortárs színházi nyelven megszólaló előadás elnyerte a Színikritikusok Díját a „Legjobb független színházi előadás” kategóriában.

„Az előadás világa messzire rugaszkodik a kosztümös történelmi drámáétól. A nemes és nemtelen rómaiak beszédes redőkbe rendezett tógák helyett a XX. század hatvanas-hetvenes éveinek ma már kissé gyomorforgató  – s így egy politikai történetben mégiscsak stílusos – öltözékeiben mozognak. Izsák Lili és Borovi Dániel színpadképe mintha valami hiperrealistán eltúlzott szocialista tablót keltene életre. Háttérben a MU Színház lepusztult művházakat idéző, szutykos üvegtéglákkal ékeskedő fala, előtte a dzsörzé-világ ruhái járnak-kelnek ugyanazon kor foteljei, székei, jellegzetes mélyhűtője és kistévéje között. Az eredeti szövegből részletesen kielemzett komolyságot minduntalan felülírják a mai betoldások, illetve erőteljesen ironizálják azok a Matkó Tamás előzetes muzikális bábáskodásával felhangzó dalok a visszafogott himnuszoktól egészen Amanda Learig.” (Sz. Deme László, Revizor)

„Ezek a fiatalemberek – az egykori Ascher-Novák zenésszínész-osztályból kisarjadó HOPPart Társulat tagjai – arról beszélnek-játszanak előadáshosszat, ami éppen körülöttünk zajlik, ennél fontosabb és hasznosabb küldetést pedig nemigen tudok elképzelni a kortárs színháznak. Mert mi történik Coriolanus Rómájában? Az emberek esznek, alszanak, adót fizetnek, olcsóbb kenyeret akarnak, meg persze erősebb valutaárfolyamot és kamatcsökkentést, hangzatos jelszavakat skandálnak, gyűlölik a szomszédaikat, és bedőlnek ilyen vagy olyan politikai blikkfangoknak. Mi tagadás, 2010 októberének Magyarországán sincsen másképp.” (Markó Róbert, Színház)